A város kulturális élete is csodálatos, az épületek is gyönyörűek, nagyon jó az egésznek a miliője. Egy csomó titkot fel lehet itt fedezni a szegedi boszorkányoktól kezdve a papucsig, meg a halászlétől a túrós csuszáig. Úgyhogy nemcsak az emlékeim miatt szeretem, hanem mert a város maga is csodálatos. " A nagymamaszerep eredetileg nincs benne a darabban, Békeffy István később írta bele. A Mágnás Miska rendezője, Peller Károly korábban azt mondta, azért választotta ezt a verziót, hogy kényeztethessen két kiváló művészt, Oszvald Marikát és Vajda Júliát. A Budapesti Operettszínház színésznője kifejtette, hogy azért is jó együtt dolgozni Peller Károllyal, mert nem akar semmit sem kifordítani, megtartja a zenét és a tartalmat, de leporolja, a mentalitással teszi maivá a darabot. "Nem kell az operettet modernizálni, a fiatal kollégák már egyébként is egészen másként játszanak egy-egy darabot" – hangsúlyozta. Oszvald Marika arra a kérdésre, hogy szülei mit szóltak ahhoz, hogy színész akart lenni, úgy felelt: "Csodálatos szüleim voltak, akik csodálatos művészek is voltak.
Soha nem volt más vágya, elképzelése a jövőjét illetően? – Nem, soha. Bár Budapesten születtem, életem első 8 évét Debrecenben töltöttem. Szüleim miatt kiskoromtól kezdve a színházban lebzseltem, nagyon korán színpadra kerültem. Anyukámék ragaszkodtak egy polgári foglalkozáshoz is: közgazdasági technikumban érettségiztem. A színház nagyon korán mély nyomot hagyott bennem, annak ellenére, hogy édesapám tudatosította bennem, hogy ehhez a pályához nem csak tehetség kell. A kritika elviselése, az empátia, a szerencse is fontos. – Ki volt a legkeményebb kritikusa? – Az apukám, Oszvald Gyula, akit a legnagyszerűbb bonvivánok egyikének tartott a közönség. Szigorú volt velem, mindig azt mondta el, mit látott rossznak a produkciómban. Ettől függetlenül nagyon jó kapcsolatot ápoltunk egymással, csakúgy, mint édesanyámmal, Halasi Marikával. Őt népszerű szubrettként ismerte az ország. Anyukám kevésbé volt szigorú. Nagyon meg akartam felelni nekik is, magamnak is. Az operettől rengeteget kaptam, ezért sem akartam mást csinálni – és mindig azt csináltam, amivel megbíztak.
Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész, megkapta az Erzsébet-díjat, a Hevesi Sándor-díjat. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1990-ben ő volt az év színésznője. Fontosabb szerepei: A mosoly országa, Cigányszerelem, A víg özvegy, Luxemburg grófja, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő, Csárdáskirálynő, A montmartre-i ibolya, Mária főhadnagy, János vitéz, Hegedűs a háztetőn, Viktória, Bál a Savoyban, A denevér, Mágnás Miska, Fiatalság, bolondság, Leányvásár, Csókos asszony, Dr. Bőregér, Mária főhadnagy. Szerepelt a Szép nyári nap című Neoton-musicalben, valamint saját családi zenés "mesesójában", az Oszi Bosziban. Fellépett többek között Münchenben, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztráliában, Japánban. Egy lánya született: Hídvégi Krisztina.